6.rész

6.rész

My Voice / Life in London

Ez az első napunk Londonban és nagyon izgulok. Végül is voltam már itt egy párszor de azóta el telt 6 ÉV ! Corin rá adásul be szervezte a tegnap esti két srácot, kedvesek, helyesek meg minden még is idegenek még. kereken 9 óra körül kipattant a szemem, és le mentem a konyhába, mert a reggeli rutinos kávé nem maradhat el. Pár percre rá meg jelent Corin is.
-Szia. -Corin
-Hali. Kérsz kávét ?
-Nem én majd teát kérek. -Corin
-Rendben, a fiúk mikor jönnek ? Meg kérdezted legalább ?
-Nem tudom. de gondolom, hogy ilyen korán akarnak ők se menni. -Corin
-Azért, ha meg ittuk el indulhatnánk készülődni.
-Ahogy gondolod. -Corin
Én ahogy végeztem a kávémmal fel mentem a szobába, hogy elkészüljek. Közbe rájöttem, hogy szegény Pretty-t is el kellene készíteni. Mármint meg etetni, rakni ki neki vizet, mivel nem tudom mikor jövünk majd haza.
Meg etettem, raktam ki vizet, és elkezdtem a szekrényben turkálni. Most pakoltunk bele mindent, de már kupit csinálok így első nap. Felvettem a legkényelmesebb cuccomat, táskába telefon, pénz, és már mentem is le a nappaliba.

/csöngetnek/
-Igen ? /nyitom ki az ajtót/
-Hali, na kész vagytok ? -John
-Még Corin öltözik, de gyertek addig be.
/le ülnek a kanapéra/
Gyorsan fel szaladtam Corinhoz, hogy siethetne egy kicsit, de a nagyon okos még akkor kezdte el vasalni a haját.... Még el lesz vele egy darabig addig el kell foglalnom a srácokat. Le megyek és lent sehol senki. megyek vissza fel és Birs kezébe hozza le Pretty-t.
-Hogy találtátok meg ?
-Úgy, hogy ugatott, és követtük a hangot. -John
-Ja értem.
-Mikor kaptad még nagyon kicsi ! -Boris
-Tegnap.....
-Az igen. -John
-Egyébként milyen itt Londonban az élet ?
-Elmegy.... -John
-Már meg is nyugodtam !
-Nem egyébként jó, vagyis ha akarsz valamit, akkor nem kell a világ túlsó felébe menned. -Boris
-Értem. És mióta laktok itt ?
-Én itt születtem. -Boris
-Hát én csak 10 éves korom óta. -John
-Én meg egy napja ! Szerintem én nyertem..
/nevetnek/
-Egyébként Corin sokáig akar készülődni ? -Boris
-Hát el tud szöszölni vele.....
-Ki tud szöszölni ? /jön le Corin/
-Hát te....
-Ja igen. -Corin
El indultunk, természetesen gyalog, mivel még senkinek nincsen meg a jogsia. Mindenen röhögtünk, jól össze szoktunk a fiúkkal mire az első és legfőbb látványossgához értünk a Big Ben-hez.

Persze, hogy az első dolgom az volt, hogy le fényképeztetem magam előtte, utána csinálnunk kellett egy csoport képet a srácokkal. Ezek el engedhetetlen képek.
Következő meg állónk a London Eye volt. Legutoljára 12 éves koromba voltam rajta.. Hát nem most volt.

Már elmúlt dél mikor eszünkbe jutoot, hogy mi nem is reggeliztünk csak a kávé és a tea.
-Hol együnk ? -Boris
-Együnk mondjuk.. a...a McDonald's-ba ! -Corin
-Vissza fele fejlődünk hugi ? /nézek Corinra/
-Nem de annyira rég ettem már mekis kaját ! -Corin
A srácok elvittek minket a legközelebbi McDonald's-ba. Épp állnánk be a kasszához, mikor be lép az ajtón a Little Mix egyik énekese Jessie Nelson, és az Union J szép fiúja George Shelley.
-Corin nézz az ajtóra !
/odanéz, majd vissza/
-Ezt nem hiszem el. -Corin
-Nyugi, ilyenkor úgy kell őket kezelni mint a hétköznapi embereket. -Boris
-Na a nagy szakértő. -Corin
Meg kaptuk a kajánkat, és le ültünk. Egyszer csak valaki meg érinti a vállam. /hátra nézek/
-Bocsi, le ülhetünk mellétek. -Jessie Nelson
-Persze.
-Tudom, kicsit fura, hogy veletek fogunk enni de remélem nem baj. -George
-Kicsit fura de nem baj. -Corin
-Ti is londoniak vagytok ? -Jessie
-Igen, mi elég rég óta /mutat John Boris-re! de a lányok csak tegnap költöztek ide. -John
-És már is két ilyen helyes pasit szedtetek össze ? /súgja Jessie/
-A zongorát muszáj volt valakinek a helyére vinni. -Corin
-Szóval zenéltek ? -George
-Igen, mind a 4-en -Boris
-És ki a tehetségesebb ? -Jessie
-A lányok ! -John
-El. -Corin
-Nem is igaz. /néztem rájuk/
-Egyszer azért meg hallgatnálak titeket. -George
/mind a 4-en elmosolyodunk/
-Valami van a fogamon ? -George
-Nem semmi. de majd fogtok minket hallani. Egyszer.
A kajálás után el köszöntünk tőlük, és tovább indultunk. Meg mutattak a srácok egy csomó olyan helyet ahol jó a kaja, vagy olcsók a piák. Az egész túra után haza felé vettük az irányt.

*OTTHON*
Még a fiúk játszottak Prettyvel mi össze tudtuk szedni Corinnal azt a rengetek holmit amit szét pakolt. Elég kicsi, de hatalmas rumlit tud csinálni.
/végeztük a pakolással/
-Csajok, holnap este lenne kedvetek bulizni ? -Boris
-Mikor nincs ?! -Corin
-Akkor holnap nálunk /kacsint rám John/
-Rendben, sziasztok. -Corin
/el mennek/
-Corin menjünk már kutyát sétáltatni !
-Most ? -Corin
-Mikor ? Legalább addig is le van foglalva szegény.
-Menjetek, nincs kedvem. -Corin
-Akkor hali. majd jövünk.
Megfogtam Prettyt raktam a nyakörvére a pórázt, és elindultunk. Igaz rögtön az első bokornál meg kellett állnunk, na nem baj...... Már sötétedett mikor egy ismerős alak jött velem szembe. El ment mellettem....
/vissza fordulok ő is/
-Emmett ! Mit keresel itt ? /néztem értetlenül/
-Kíváncsi voltam milyen speckó házba laktok.... -Emmett
-Engem nem vágsz át. /vettem fel Prettyt/
-Na jó van egy csaj akit meg ismertem a héten.. És Londonban lakik. -Emmett
-És ?
-Meg adta a címét, és most azt a házat keresem. -Emmett
-Biztos, hogy Charlotte St. ?
-Igen azt hiszem 99. -Emmett
-Az nem lehet, mert az a szomszédunk !
-Lécci menjünk el hozzátok. -Emmett
-Oké.
El indultunk hozzánk, közbe Emmett el mesélte a kis sztoriját a lányról és, hogyan ismerte meg.
-Egyébként anyuék tudják, hogy itt vagy ?
-Azt tudják, hogy Lorennel és Rikivel vagyok Dublinba. -Emmett
-Közbe meg el tévesztetted a gépet vagy mit, fogsz mondani nekik ?
-Nem ! Majd Lorenék jönnek értem és, úgy megyünk haza. -Emmett
-Meg jöttünk, vegyél egy jobbos kanyart.
-Meny már itt laktok ? -Emmett
Bent meg mutattam neki mindent, meg ittunk egy teát, el meséltünk neki a mai napot.
-Egyébként melyik a 99-es szomszédotok ? -Emmett
-Ki mész az ajtón és a bal kezed felőle. -Corin
-Oké, akkor ha nem baj léptem is. -Emmett
-Hali.
Corinnal ismét filmet néztünk, Emmett és a "barátnője el mentek partyzni.

/KÉT HÉTTEL KÉSŐBB/
Még 2 hét az X-faktor-ig... ma be rendezzük az alaksorban lévő szobát, már a zongora bent van...... A srácok segítenek le vinni a hangfalakat, és más egyéb technikai eszközöket amiket otthonról hoztam. És végül a gitárok is a helyükre kerülnek.
Miután be rendezkedtünk el is kezdtünk próbálni. Három napja be vagyok már rekedve, remélem nem leszek beteg. Alig kezdtük el a próbát de egyre rosszabb lett a hangom. Vagy teljesen el ment, vagy köhögni kezdtem.
-Álljunk meg ! -Corin
-Az jó lesz. /csuklott el a hangom/
-Mit csináltál ? -Corin
-Konkrétan semmit. Szerdán arra keltem, hogy nagyon fáj a torkom, utána elmúlt és azóta be vagyok rekedve folyamatosan.
-Szerintem menjünk el orvoshoz. -Corin
-De ha meg valami nagyobb baj van ?
-Akkor túl éled ! -Corin
-Előtte fel hívom anyut, hogy jöjjenek el.
-Oké.
Ahogy fel hívtam anyuékat már el is indultak, nem tudom miért van ennyire meg ijedve, csak be vagyok rekedve.
/3 órával később/
-Meg jöttünk. /tör be apu az ajtón/
-Oké, de miért is van mindenki így meg ijedve ?
-Semmi, semmi, de beszéltem út közbe Mr.Scooter-rel ! Már mehetünk is azt mondta. -anyu
Gyors felmentem fel kaptam egy vállalható ruhát, és el is indultuk.

A kocsiba mindenki feszült. Fél óra el teltével meg is érkeztünk. A 2. emeleten már várt minket a doktor úr.
-Gyere kicsim. -anyu
-Mi a panasz ? -doktor úr
-Jöhetnek ! -aszisztens
A kór teremben minden fehér. Rengeteg ijesztő cucc.
-Akkor mi is a panasz ? -doki
-Már egy pár napja be vagyok rekedve.
Meg nézte a torkom, és valami hülye kis csövet nyomott le a torkomba. Nem volt kellemes érzés. majd kint meg kellett várnunk az eredményt.
-Jöjjenek be. -doki
/vissza ülök a székbe/
-Hát nem sok jót jelent ez neked, mivel ilyen fiatal vagy. -doki
-Miért ? -Corin
-Shh...
-Szóval, remélem nem szeretnél az l következő 3 hónapban énekelni és ilyesmik. -doki
-De, ugyan is jelentkeztünk az X-faktorba a barátnőmmel.
-Akkor jelenleg nem tudunk semmi komolyat kezdeni a hangoddal. maximum azt, hogy 1 hétig pihenteted és minden második nap vissza jössz kontrolra. -doki
-Ez menni fog.
-A pihentetés alatt azt értem, hogy nem énekelhetsz és nem is beszélhetsz. -doki
-Ez már nehezebb lesz.
Már a kocsiba sem mertem meg szólalni, így sms-ben kommunikáltam anyuékkal és Corinnal. Otthon rögtön le főztem a teát, annak reményében, hogy ha meleg teát iszok attól jobb lesz.

/1 KONTROL/
Anyu itt maradt velem, hogy ápoljon. ma megyünk vissza az első kontrolra, igaz, hogy csak 2 nap telt el azóta, hogy először voltunk de remélem sokat javultam.
/kórterembe/
Jelenleg a dokira várunk. Anyu folyamatosan az ajtót figyeli, szerintem ő kicsivel jobban izgul mint én.
-Mikor jön már ? -anyu
/írom az sms-t/
-Attól, hogy az ajtót nézed nem jön előbb.
-De annyira izgulok. -anyu
/írom az sms-t/
-Anyu, én 3 napja nem beszélek, már arra sem emlékszem milyen a hangom.
-Jó napot ! -doki
/intek/
-Jó kislány voltál ? Nem beszéltél ? -doki
-Semmit. -anyu
-Akkor rendeben, mindjárt meg nézem a kis csövecskével megint a torkod. -doki
Már megint az idegesítő kis cső. Jobban fáj utána a torkom mint előtte !
Megnézi a torkom, majd a képernyőn a képet. Bólogat.
-Nos ? -anyu
-Nagyon szépen javul. -doki
-És mikor beszélhet már ? -anyu
-Hát vasárnap van az utolsó konrol /rá néz a papírra/ és szerintem akkor meg is hallgatjuk, tudsz-e énekelni. -doki
El köszöntünk, és otthon ismét csak teát teával ittam. Nagyon nehéz azt hallgatni, hogy Corin és a srácok próbálnak.
De nem sokára én is csatlakozom.